Folti kutya története....

Bevallom, nagyon elhanyagoltam e blogba írást.De nem hanyagoltam el a kutyáimat, sőt  tavaly októbertől szaporodott a létszám.Befogadtunk egy bohém, fiatal csavargó kutyát Ő Foltoska.

Íme Folti története:

Azok a vágyakozó kutyaszemek……

Itt van ő, a foltos bundájú kivert kutya, már két hónapja itt csatangol a faluban.

Először arra gondoltam, hogy a hegyi pincéktől jár le, mert onnan jött reggel és este. Aztán hétről hétre soványabb lett, egyre nagyobb lett a meggyőződésem, hogy ezt a kutyust is kirakták a faluszélén. Elkezdtem etetni a kapunk elé téve egy tálat neki. Aztán napokra eltűnt, egy-egy tüzelő szuka környékén próbálkozott. Bizakodtam, hogy talán befogadják második kutyának. Nem így történt! Jött és egyre többet az utcánkban tartózkodott. Aztán megint eltűnt, már négy napja nem láttam, amikor az a hír járta, hogy bejelentették a Jegyzőnél elvitelre, a kutyamenhelyre.

Elszomorodtam, hogy lám ennek a fiatal, játékos, nagyon félénk kutyusnak is milyen bizonytalan a sorsa.

S egyszer csak újra megjelent a házunknál, még soványabban, mint utoljára láttam. Mi lesz vele télen? Addig fel kell táplálnom. Jázmin kutyám is tüzelt, foltocska (mert így neveztem el) ledekkolt a házunk előtt és már nem is ment el. Az ételt elfogadta, de nagyon bizalmatlan volt.

Lassan fokozatosan fogadott el, s engedett mindig közelebb magához. S akkor láttam meg a bundája alatt egy bevarasodott gennyes sebet. Jobban megvizsgálva láttam, hogy ez egy lőtt seb, sebben mélyen benn a lövedék. Lefertőtlenítettem, aztán egyik nap egy másik kutya pont oda kapott a sebéhez, amitől kifordult a lövedék. A helyén ömlött a vére. Gyorsan cselekedni kellett, becsaltuk az udvarunkba, elállítottam a vérzést, lekezeltem fertőtlenítőszerrel. Készítettünk vackot neki, nem engedtük ki az utcára, hogy nyugodt körülmények között begyógyuljon a seb.

S most ott vagyok, hogy hálásan nyalja a kezem, dörgölődzik és a gazdijának választott és már nem akar elmenni.

Csak az a baj, hogy nekem már így is sok kutyám van (Négy).S már kétszer is fogadtam be kutyát. A nagy kutyáim féltékenyek rá, a kicsik meg attól kezdve félnek, nem mernek kimenni az udvarra.

Hiába mondogatjuk ismerősöknek, hogy fogadják be, nem kell a kutya.

Befogadjam? Hogyan szokják meg egymást? Foltos kutya hogyan viseli el a bezártságot?

Sok, nagyon sok a kérdés….. de hát azok a csodálatos esdeklő kutyaszemek………

Folti kutya sorsa ……..

Napokon át kérdezgettem magamtól mit legyen Fotika sorsa?

Felhívtam az ismerősöket, hátha tudnak gazdát találni neki. Férjem is a munkahelyén mindenkinek ajánlotta, kedves, fiatal és még tanítható ez a kutyus, akár második kutyának. Legtöbbször elutasító választ kaptunk.

Gondoltam megnézem mi a helyzet a közeli kutyamenhelyen. Bizony nagyon-nagyon elkeserítő sorokat olvastam a honlapukon, idézném.

-Az elmúlt hetekben olyan mértékben nőtt meg a Zalaegerszegen és környékén kidobott kutyák száma, amire eddig nem volt példa! A heti mérleg úgy néz ki a Zalaegerszegi Bogáncs Menhelyen, hogy 2 kutyust fogadtak örökbe, s kb. 22 jött helyette! Kölyökkutya az INTERSPAR PARKOLÓBAN, az AQUA -CITY kerítéséhez kötve,…. mindenhol! Mégis hogy gondolják ezt egyesek? Értem én, hogy jön az ebadó, évi 3000 ft. a tervezett összege. Oltani eddig is kellett a kutyát, bár tény, hogy drágább lett….Felmerül bennem…akinek nincs plusz 5000 ft -ja a kutyájára ÉVENTE, az hogy jutott el odáig, hogy egyáltalán alkalmasnak gondolta magát az állattartásra?A tervezetben mellesleg az is benne van, hogy a menhelyről vitt házi kedvenc adómentes lesz, de valahogy mégsem nő az örökbe fogadók száma…Ez azért elszomorító! KÉRLEK BENNETEKET, NE DOBJÁTOK KI A KUTYÁITOKAT, MERT A MENHELY TELJESEN FULLON VAN, S ÍGY GYAKORLATILAG HALÁLRA ÍTÉLITEK ŐKET! Nem tudunk több kutyát elhelyezni, így is nagyon nehéz helyzetben vagyunk!

-Ma szintén 5 kutyát kellett befogadnunk, zömével kanokat. A gyepmesteri telep máris tele van. Már a menhely minden kennelében 3-4 kan kutya van (plusz a szukák), veszélyeztetik ezzel egymást, a gyengébbeket, s az alkalmazottakat, hisz sokszor összeverekednek az összezártság miatt, az egyébként bárány türelmű kutyák is.

-Nem tudunk több kutyát elhelyezni, így is nagyon nehéz helyzetben vagyunk! ALTATNI NEM AKARUNK, EDDIG SEM TETTÜK.

E sorokat olvasva elvetettem a Menhelyi gondolatot, eldöntöttük megpróbálkozunk a befogadással.

Férjem szerzett egy jó nagy kutyaházat, Maxit és Fridát összeköltöztettük egy kennelbe, Frida kapta az új házat mely nagyobb, mint a régi háza. Elkezdtük szoktatni Foltikát a területünkhöz, az udvarhoz, a többi kutyához. Minket hamar elfogadott és már a kertet is, már nem akar kimenni az utcára. De a kennelbe zárva keservesen vonyít fél a kutyaháztól a bezártságtól, pedig ilyen hideg reggeleken jó meleg helye lenne itt. Egyelőre szoktatjuk……..talán……..

Folti kutya tanulja a „nyugi” szó jelentését…..

Reggeli ébredésem után az első tennivalóm a nagy kutyáim kiengedése a Kenneljükből.  A téli időszakban egy kis reggelit is szoktam levinni nekik, ami száraz kutyatápból és alkalmanként zsírosabb tejből áll.

Folti amint megérzi a közeledésemet, eszeveszett ugatásba és ugrálásba kezd. Ő az első, akit kiengedek. Táljába alig tudom belerakni a reggelinek valót, mert már kap is utána. Szédületes tempóban befal mindent.

Mondogatom neki,

-          nyugi, nyugi kutyuska, itt mindennap kapsz enni. Nem kell ilyen veszettül falni!

Már két hónapja van nálunk, de nehezen akar lenyugodni. A délelőtti órákat a terület hátsó részében együtt tölti a három kutya. Kialakultak a szokások, mindegyik kutyának megvan a szunyókálgató helye. Foltinak többnyire a kerti pad.

A konyhaablakból többször rájuk tekintek megnézve, hogy mit csinálnak éppen. S látom, Folti elkezdi kirámolni a kutyaházakat. Én mindegyik kutyaházat szépen beszőnyegeztem, puha rongyokkal kibéleltem. Folti mindennap akkurátusan kihordja a rongyokat, szőnyegeket és szanaszét hagyja az udvarban. Megérem a nap végén összeszedni és visszarakosgatni.

Mondogatom neki,

                - nyugi, nyugi kutyuska, a rongyoknak a házban van a helye, nem pedig a sárban!

Folti már annyira otthonosan érzi magát, hogy Ő akar a Főnök lenni. Bármilyen eseményre, mint egy macska látványa, vagy sétálható kismama, vagy egy közeledő motoros, eget verő ugatásba kezd lekörözve Maxit és Fridát. Mikor már megunom ezt az ugatást, kiszólok neki az ablakon.

Mondogatom neki,

                - nyugi, nyugi kutyuska, nem kell ilyen hangosan ugatni, így is tudom, hogy létezel.

Délután Foltit és Fridát felengedem az első udvarra, a házkörül és az utcai kerítésnél futhatnak. Maxi az öreg kutya ilyenkor nyugodtan tud szunyókálni, már egyre többet fekszik, pihen.

Én is kimegyek hozzájuk egy kis mozgásra, játékra. Foltit tanítgatnám, de rám se figyel, csak ugrabugrál. Kapdos a kezem után és állandóan felugrálva meg akarja nyalni az arcom.

Mondogatom neki,

                - nyugi, nyugi kutyuska, szépen leül és megvárja, míg a gazdi megsimogatja.

Na, hát ez Foltinak nem akar menni, még hogy ő nyugodtan üljön, mikor itt a gazdi.

Amint kezd besötétedni Foltit is visszacsalogatom a helyére. Viszem a vacsorájukat az ételre szó nélkül bemennek a kennelbe.

Folti néhány perc alatt eltünteti a tetemes adagját, és akkor jön rá, hogy be van zárva a helyére. Rákezd éles sikító ugatással a reklamálásra.

Mondogatom neki,

              - nyugi, nyugi kutyuska, jó, meleg és biztonságos helyed van, ugyan már ne reklamálj!

Foltika nehezen akarja ezt a „nyugi” szót megtanulni, bezzeg a gyere ide, az elsőre megy!