Mostanában sokszor elgondolkozom
azon, mi lenne velem, ha még mindig a lakótelep soklakásos tömbjében élnék,
állatok különösen kutyák nélkül.
Ebben a világban ahol 55 évesen
már leírják az embert, Nincsenek munkalehetőségek, a létér való küzdelemben
felbomlanak a rokoni, baráti szálak. Egyre magányosabb az ember.
Valószínű én is a depresszió mély
kútjába esnék, s onnan nehéz a kimászás.
DE…..!Vannak
kutyáim!
Lássuk, mit mondanak a téma
szakemberei.
A depresszióban szenvedő
embereken a kutyusok nagymértékben képesek segíteni, hisz a kutyák csökkentik a félelmet,
kétségbeesést, magányt és elszigeteltséget.
Ennek egyik oka, hogy a kutyák nyugodtak,
elfogadók és képesek őszintén
szeretni.
A ritkán mosolygó depressziós egyének a kutyáktól szinte azonnal elmosolyodnak,
a kutyák pedig egyből ragaszkodni
kezdenek hozzájuk.
Egyes tudósok szerint az állatok simogatásának is különös nyugtató hatása van az emberekre...fontosnak és szükségesnek érzik
tőle magukat.
Bizonyosan így van. Egyre többet olvasni terápiás céllal foglalkoztatott állatokról. Delfinekről, lovakról, kutyákról. Olvastam már olyan beteglátogató kutyáról, amelyet kórházba is beengedtek rendszeresen.
1 megjegyzés:
Bizonyosan így van. Egyre többet olvasni terápiás céllal foglalkoztatott állatokról. Delfinekről, lovakról, kutyákról. Olvastam már olyan beteglátogató kutyáról, amelyet kórházba is beengedtek rendszeresen.
Megjegyzés küldése