Igy lett kutyám. (az elsö)

Lakótelepen éltem, s bár mindig állatszerető voltam még nem volt kutyám. Úgy február táján vendégségben voltunk a párommal, ahol találkoztunk barátaink messze élő szüleivel. Akik nagy boldogsággal mesélték, hogy fiatal Tibeti spániel kutya párjuknál ,nem sokára megszületnek az első utódok. Mindjárt ajánlottak kiskutyát nekünk is. A párom rögtön tiltakozott, hogy sokat lenne bezárva, hiszen mindketten dolgozunk. Meg a kutya ugatás zavarná a szomszédokat. Tréfásan megjegyezte „Ha a kan kutyának lesz kölyke akkor kell.”. Hát ebben maradtunk. Júniusban üzenetet kaptunk a barátaink szüleitől! Van, számunkra egy kiskutya menjünk el érte. Nem volt mit tenni, irány a Kisalföld. Egész úton kutya neveket mondogattunk. Mi legyen a neve ? Gombóc,  Picur,  Fifi,  vagy talán Brumi….? Odaértünk, de még nem volt meg a név. Amint megláttuk a fehér gombócka kiskutyát azonnal beleszerettünk. Megfogadtuk, hogy nagyon vigyázunk majd rá. Már csak azért is, mert az anya kutyának az első ellése volt és csak ez az egy kiskutya maradt életben. Gyenge volt, kis méretű, de nagy élni akarással bírt. Akkor volt 4 hónapos, de csak 2 hónapos fejlettségben. Házi gazdák elláttak minket jó tanácsokkal, és megnyugtattak, hogy igazi Társunk lesz a kutya. Ez a fajta rendkívül intelligens, vidám természetű és szeretetre méltó . És megkérdezték mi lesz a neve? Hát valami vidám kutya névre gondoltunk pl. zsemle….Házigazdáink nagy felháborodással kioktattak. Ez egy több ezer éves kutya fajta és rendes „Uri” nevet kell adni neki!! Jó! Mondtuk, akkor legyen Újrónafői -, mert itt született, Vitéz-, mert nagyon katonásan vágtázott, Lexi- ,Alex nemesi névből.

Így lett az első kutyám neve:          Újrónafői Vitéz Lexi.

---