Maike kutya is nyaral.......

Ismerőseink nyaralni indultak Olaszországba és nem akarták a hosszú utazásnak kitenni kutyusukat.

Bíztak benne, hogy elvállaljuk és nálunk jó helyen lesz.  Maike kutya is nyaraljon, csak nem a gazdival.

A 4 éves tibeti spániel kan kutya Jázmin kutyánk alomjából származik. S most visszatért a szülőhelyére a mama kutya és a testvér Fruzsina mellé.

Letagadni se lehet a rokonságot, ugyanaz a szín, az alkat és ugyanaz a játékosság, mint Jázminnál.

Valamilyen játék mindig lóg Maike kutya szájában is, vagy ha elfekszik a feje közelében.

Akárcsak Jázmin ő is szereti becsomagolni a játékát a szőnyeg, vagy valamilyen rongy alá. Aztán jöhet a kaparás, a bukfencek, az ugatás az eldugott játéknak. 

Az első napok azért nem teltek el gond nélkül, bár Maike minket egyből elfogadott. De a másik kutyáktól egy kis távolságot tartott. 

Első nap még minden autó hangra futott a kapuhoz várta a gazdikat. Első éjszakáját a konyhaszekrényen töltötte, először az asztalon próbált aludni.

- Na , azt azért mégse- mondtam és a székeket elhúztam az asztaltól. 

  Így tudott felugrani a konyhaszekrényre.

Második éjszaka kaparászta a hálószobánk ajtaját állandóan be akart jönni velünk aludni.

- Na, azt azért mégse- mondtam. Nálunk ez nem szokás, van szép és kényelmes kosaruk, ott kell aludni.

És a harmadik nap (nem véletlen, hogy a mesében is a három a szerencse) Maike kutya ráérzett a szabadság és a társas élet örömeire, megállás nélkül rohangászik, ugatja a járókelőket és már a többi kutya között fekszik. 

Igazi falusias életet él, a lakóházi bezártság és pórázon sétálgatás után. Bizony Maike kutya is nyaral 10 napot.

És a végére, de a legfontosabbnak, egy jó hír. Három hónap betegség, infúziók, injekciók, véradás, gyógyszerezés, lábadozás után….

Jázmin kutya gyógyultnak lett nyilvánítva.

Kutya egy fürdés…..!!!

Ezt a meleget már a kutyák se szeretik. Egy kis mártózás a langyos vízzel teli kádban frissítő lehetne...

Ha szeretnének fürödni, de a mostani tibeti kutyáim, Jázmin és Fruzsi nem kedveli a fürdést. Már amint meglátják a kádat, menekülnek. Nagyon ritkán csak nyáron vannak megfürdetve, én nem vagyok híve az állandó (pláne nem a kutyasamponos) fürdetésnek. Amikor az első kiskutyám Lexi lett én is naivan azt gondoltam a lakásban tartott kutyákat gyakran kell füröszteni, hogy mindig tiszták legyenek. Lexi kutyát is beleraktuk egy kád vízbe és babaszappannal lecsutakoltuk. Ha kisgyereknek jó, akkor a kutyának is. Na, ez nagy tévedés volt, mert szegény Lexi bőrbetegséget kapott tőle, s megértük utána kikúrálni.  Ezután megfogadtam a kutyát csak tiszta vízzel és ritkán fürdetem. Nyáron úgy is gyakran fürdött velünk a tavakban. Télen meg elég volt csak a mancsait lemosni, ha sárosak lettek. Na és a kutyák úgy is letisztogatják magukat, kiszedik a bundájukból a beleragadt sarat vagy bogáncsot.

Ezt a gyakorlatot követem a mostani kutyáimnál is, csak őket már nem visszük a tavak mellé, mert se autózni nem szeretnek, se fürödni. Nekik itt a nagy udvar és az utca, ez nekik elég.

S marad a kádban fürdés, erőszakot alkalmazva és belenyomva a vízbe, mert az első perctől fogva menekülnek és azt a kapálózást………

Igy lett kutyám. (az elsö)

Lakótelepen éltem, s bár mindig állatszerető voltam még nem volt kutyám. Úgy február táján vendégségben voltunk a párommal, ahol találkoztunk barátaink messze élő szüleivel. Akik nagy boldogsággal mesélték, hogy fiatal Tibeti spániel kutya párjuknál ,nem sokára megszületnek az első utódok. Mindjárt ajánlottak kiskutyát nekünk is. A párom rögtön tiltakozott, hogy sokat lenne bezárva, hiszen mindketten dolgozunk. Meg a kutya ugatás zavarná a szomszédokat. Tréfásan megjegyezte „Ha a kan kutyának lesz kölyke akkor kell.”. Hát ebben maradtunk. Júniusban üzenetet kaptunk a barátaink szüleitől! Van, számunkra egy kiskutya menjünk el érte. Nem volt mit tenni, irány a Kisalföld. Egész úton kutya neveket mondogattunk. Mi legyen a neve ? Gombóc,  Picur,  Fifi,  vagy talán Brumi….? Odaértünk, de még nem volt meg a név. Amint megláttuk a fehér gombócka kiskutyát azonnal beleszerettünk. Megfogadtuk, hogy nagyon vigyázunk majd rá. Már csak azért is, mert az anya kutyának az első ellése volt és csak ez az egy kiskutya maradt életben. Gyenge volt, kis méretű, de nagy élni akarással bírt. Akkor volt 4 hónapos, de csak 2 hónapos fejlettségben. Házi gazdák elláttak minket jó tanácsokkal, és megnyugtattak, hogy igazi Társunk lesz a kutya. Ez a fajta rendkívül intelligens, vidám természetű és szeretetre méltó . És megkérdezték mi lesz a neve? Hát valami vidám kutya névre gondoltunk pl. zsemle….Házigazdáink nagy felháborodással kioktattak. Ez egy több ezer éves kutya fajta és rendes „Uri” nevet kell adni neki!! Jó! Mondtuk, akkor legyen Újrónafői -, mert itt született, Vitéz-, mert nagyon katonásan vágtázott, Lexi- ,Alex nemesi névből.

Így lett az első kutyám neve:          Újrónafői Vitéz Lexi.