Beteg a háznál…..Frida véradó lesz.

Jázmin a beteg.

Csütörtök reggel, kipattanva az ágyból irány Jázminkához. Szólogatom de nem reagál nem kell fel, csak néz rám a sötét színű kutyaszemekkel. Ölbe véve kiviszem az udvarra, hátha pisil. Nagyon bágyadt, gyenge. Főzök neki egy kis erőlevest, beleerőltetek néhány teás kanálnyit. Aztán hagyom aludni. Délutánra már elfogja a remegés, már a fejét sem tudja megemelni olyan gyenge. Csak törölgetem a szemem, nagyon sajnálom az én édes kicsike kutyámat. Aki mindig vidám szokott lenni, már reggeli órákban cipeli a játékait, most meg csak fekszik!

Várom hazaérjen a párom, s már visszük is az állatorvoshoz. Jázminban már egy csepp erő sincs!

Mondtuk a dokinak, nincs javulás, hányt is és szerintünk már a reflexei sem működnek. Doki megvizsgálta, majd vett egy kis mennyiségű vért, néhány cseppet, mert ö is sajnálta Jázminkát és nem akarta hosszan kínozni. Azért újra be lett kötve az infúzió. Vártunk, míg elkészült az újabb laboreredmény a vérképpel. Ez egy másik helyiségben zajlott.

Doki a kinyomtatott laboreredményt nézve felkiáltót. A vörösvértestek száma 0.75 egység, abszolúte 0 – érték. Két napja (kedden) is kevés volt a normális érték ötöde.

A fehérvérsejtek száma meg irreálisan magas, ezerszerese a normálisnak. Lehetséges a leukémia……

Ezt hallva a szívem összefacsarodott s végső kétségbeesésbe jutottam. Férjem is elsápadt, megtelt a szeme könnyel. Néhány perces csend után a doki elmondta, hogy van egy ismerőse Budapesten, Hematológus szakorvos megpróbálja felhívni és tanácsot kérni. Szerencsére első hívásra sikerült elérnie. Az adatokat bemondva megkérdezte milyen lehetőségek állnak fenn. A Pesti orvos azt tanácsolta, adva esélyt a kutyának, hogy azonnali friss kutyavérre van szükség, legalább 50 ml-re és prednisolon tablettás kezelést el kell indítani (napi 4 db), Telefont letéve tájékoztatott minket a javaslatról s azonnal Donor kutya kell. Doki tudta, hogy Jázminka mellet van egy ugyanolyan fajta kutya a Fruzsi.(Ö Jázminka alomjának egyik kiskutyája volt.) Jaj nem jó! Kiáltottam fel. Fruzsi még kisebb (5. kg) vékonyka kiskutya és nagyon gyámoltalan.

Teljes kétségbeesésre adtam magam. Férjem azonnal kapcsolt, megkérdezve jó e bármilyen kutya, hiszen nekünk van még kettő nagytestű kutyánk. Ö azonnal Fridára gondolt. Doki rábólintott, csak minél gyorsabban hozzuk el. S neki is állt előkészíteni a Véradást. Férjem, mint egy megszállott bevágódott a kocsiba és teljes gázt adva elviharzott. Én a rendelőben maradtam Jázmin mellett, tartva a kis lábát, amibe folyt (inkább csak csepegett) az infúzió. Néhány perc múlva visszatért a férjem, hóna alá kapva hozta a 30 kg-s Frida kutyát. Jázmin mellé az asztalra téve, Frida nyugodtan megszaglászta a helyet és a gazdira nézve várta most mi lesz. Párom megsimogatva mondta Fridának, - kutyuskám most meghálálhatód, hogy befogadtunk és már három éve minden jóval elláttunk. Mentsd meg a Jázmint.- Frida bal lábán a szőrt leborotválták, felette gumiszalaggal elszorították, aztán többször kellett megkísérelni a katéter bevezetését a vénába. Nem bírtam tovább nézni, bár az én drága Fridám meg se nyikkant, okosan nem mozgott.

Frida lába .

Doki segítője vette le a vért a Fridától. A doki meg azonnal nyomta bele Jázmin lábán lévő katéterbe Kb. 10-12 szer, egy-egy ampullányit. Mikor már gyengén jött a vér Fridától, lezárták a vénát várva az alvadást. Jázmin visszakerült az infúzióra. Na meg van, sóhajtottam fel, Igazán megérdemel Frida egy nagy adag lesütött sertésmájat vacsorára!Még hogy sertésmájat! Borjúmájat kell adni a véradónak, kiáltott fel a doki. Hát meg is érdemli, nagyon rendes kutya volt. Férjem hazavitte Fridát, én még vigyáztam Jázminra. Megkaptuk az új gyógyszert, doki megnézte Jázmin szájpadlását van –e változás. Eddig a hasa, a szájpadlása és a nyelve fehéresen vértelen volt, most már halvány rózsaszínes. Jó vért adott Frida. Holnap estére kiderül, hogy hatásos volt a véradás, újra reménykedni kezdtem.

Egyre több a beadandó gyógyszer.

Rendelésből hazaérve, férjem elmesélte, hogy azért meg volt ijedve a Fridus. Azt hihette megint ki lesz dobva. És mikor visszakerült a megszokott udvarára, boldogan rohangált a Gazdi és a háza között. Fel se vette a véradást, kicsit nyalogatta a tű helyét. Mikor lementem hozzá megköszönni (egy tál sült májjal) a segítségét, hálásan nyalta a kezemet.

Frida a véradó.

Vártuk az éjszakát, s a péntek estét…..

Beteg a háznál…..Egy újabb nap, szerda

Fruzsi ( a kép jobb oldalán) nem érti mért nem jön a mama játszani.

Jázmin a kedd este kapott infúzió és három injekció ellenére nincs jobban, alig kell fel, nem eszik.

Este újra visszük az állatorvoshoz. Újabb infúzió bekötés, újabb két injekció. Speciális vitaminos kutyakonzervet kapunk, amivel tudjuk majd etetni, ilyen lazább pástétomszerű. Jázminka csendesen tűri a beavatkozást. Mi a gazdái reménykedünk, hogy elindul a javulás útján. A doki a tünetek alapján lép betegségére gyanakszik, alapos ultrahang vizsgálatnak veti alá Jázmint. Látszólag jó hír, hogy nem lát elváltozást.

Akkor mi a baja Jázminnak? Kullancs okozta babéziára utaló jelek fogyatkoznak.Most már éjszaka is felkelünk hozzá, hányt. Muszáj folyadékot beleerőltetni, mert maga nem iszik.

Beteg van a háznál…..

Néhány héttel régebbi kép Jázminról.

Bánatos vagyok, mondhatnám a sírás szélén állok. Nagyon beteg a Jázminka kiskutyám. Gyenge, s pár lépés után összeesik. Vasárnap kezdődött, rengeteg vizet ivott, többet feküdt, mint a szokásos. Férjem megnézte nem kullancs miatt van ilyen állapotban. Nem talált benne. Feltűnt neki, hogy olyan vértelen a szájpadlása és a nyelve. Gondoltam talán a meleg miatt?

Hétfőn reggel a szokásos vidám és farokcsoválgató Jázmin helyett egy beteg s kosarában fekvő kiskutya nézett rám bánatos szemekkel. Hívásra sem kelt fel. Látom maga alá piszkított. Éreztem nagy baj van. Elvittem a férjemet a munkahelyére, visszafelé a szomszédos faluban rendelő állatorvoshoz mentem, sikerült még az elmenetele előtt megcsípni. Gyorsan nyomva a gázpedált hazamentem Jázminért. Irány vissza az állatorvoshoz, aki alaposan megnézte, lázat mért.

Első körben kullancsra gondolt, majd mivel 7 éves a kutya méhgyulladás is számításba jött.

Aztán ultrahangon megnézte és ezt kizárta. Kapott két injekciót. Azzal a reménnyel, hogy délutánra jobban lesz. S így történt. 17 óra körül felkelt, elment a játékáért (sípolós műanyag egérke, hosszú farokkal) és hozta játsszak vele. Kezdtem kicsit örülni. Főztem neki csirkehúst, megette. Azért a pisilés nem akart menni. Mint a lány kutyák szétterpesztett, de szétcsúsztak a lábai és letottyan maga alá pisilve. Visszatért az aggódás.

Bizony kedd reggel ugyan olyan állapotra visszaesett, mint hétfőn reggel volt. Vissza az állatorvoshoz, vérvétel, infúzió bekötés. Jázmin néma türelemmel viselte a tortúrát. Doki is mondta, milyen jó kutya, egy hős. Ez a rendelő egy állat-egészségügyi centrum, Uniós forrásból épült és nagyon jól felszerelt. Részletes laborvizsgálat készült, melyből kiderült Jázmin véréből eltűntek a vörösvértestek. Bekötött egy újabb infúziót, mely még töményebb, koncentráltabban tartalmazott vitaminokat. Állatorvos végignézte a belső szerveket, vese jó, kő nincs, máj jó, méh rendben, lépre gondolva újra  ultrahang vizsgálat következett a kutyánál. Hosszan nézegette a monitoron megjelenő képeket, Jázminka a hátán fekve szelíden várt. Doki azt mondta a lépnél sem lát problémát. Jázminnak még el kellett viselni 3 újabb injekciót. Aztán doki felhívta a figyelmünket a kiskutya táplálására, kaptunk tőle egy tubus pasztaszerű ételt, ami olyan energia bomba féle. Doki kedvesen mondta,- Jázminka aztán kapd össze magad-.

Reménykedve vártam a szerda reggelt. Jázmin fekhelye körül hányás és pisi tócsa. Nem kelt fel. Ölbe kivittem az udvarra tett néhány lépést és összerogyott. Kivittem a párnáját ,az árnyékba fektettem, had élvezze a kinti szagokat, Néha felnéz, nevére hallgat, az „űrhajós „pasztát a kezemről lenyalogatta. Aztán alszik.

Régebbi kép Jázminról.

  Nagyon rossz így látni. Az elmúlt 8 évben három kis-termetű kutyámnál éltem át ilyen nehéz pillanatokat. Lexinek hasnyálmirigy daganata volt el kellett altatni 10 évesen. Ő volt az első kutyánk mindenhova vittük magunkkal nagyon szeretetre méltó kiskutya volt. Elaltatáskor a rendelőben, a férjemmel együtt úgy hullt a könnyünk, mint a záporeső. Manókának műtét közben leállt a szíve.(vese és hólyag kövei voltak, és méhgyulladás is) Manó is 10 éves volt és jó társa Lexinek. Háromszor születtek utódaik. És Bennike a befogadott pekingi palota kutya egyik napról a másikra a kedvenc helyén elaludt. Velünk 5 évig élt, kb. 7-8 éves lehetett. Kezdeti nehézségek után elfogadott és megszeretett minket és Jázminka lett a párja. 

Jázminka és Fruzsi, mindig együtt van Anya és lánya.

Szeretnék bizakodó lenni, várom a 17 órát. Arra az időpontra kell visszavinnünk Jázmint az állatorvoshoz. Lassan vánszorognak a percek…….

Gondolataim a Kutya ivartalanításról, pro és kontra…..

Nemrég olvastam egy blogban , a kutya ivartalanítással kapcsolatos történetet és véleményt.

Több határozott kijelentés olvasásakor tiltakozás és késztetés támadt bennem, hogy cáfoljam, illetve más megvilágításba tegyem ezt a kérdést.

Érzékenyen érint ez a téma, hiszen nagyon kedvelem a kutyákat. Már 18 éve élek együtt velük. Eddig hét kutyával, jelenleg négy kutyával osztom meg az életem és lakóhelyem. Nem azért nagy az állatcsapatom, mert halmozom az élvezeteket. Inkább azért, mert felelősséget vállalok más embertársaim helyett, akik útszélén kocsiból kidobva szabadulnak meg a kutyáiktól.

Mint minden dolognál, eseménynél, gondolatainknál, döntéseink helyességét illetően, lehet érvelni mellette és ellene is. Akkor jó, ha a kettő egyensúlyba került. Én mindig az „Arany középút” híve voltam. A másik fontos hitvallásom (nem Isteni kinyilatkozásként) hiszek az életben. Minden élőlény számára, legyen az egyszerű élősejt, növény, ember, állat vagy csak egy zuzmó, ez a bolygó esélyt ad az életre. Akkor mi emberek miért nem tiszteljük az életet, miért nem adjuk meg a lehetőséget, az esélyt legalább egyszer. Bizony sok rossz és fájó tapasztalatot szerzünk életünkben. De történnek jó, szívet-lelket melengető események is. Legalább egy esély adjunk a cselekedeteinknek, hiszen jól is elsülhet, jól is kijöhetünk belőle. Én így érzek a kutyaivartalanítás kérdésével.

Adjunk egy esélyt az életre szavazva!!!

Újabban az a vélemény, hogy  „ közhiedelemmel ellentétben nem szükséges egyszer sem megelletni a szukákat” valóban, nem szükséges de ! A fiatal állatnál elvégzett ivartalanítással megfosztjuk magunkat és az állatot is sok-sok szép élménytől, örömforrástól. Az élet létrejöttének pillanata, rácsodálkozás az Anyakutya ügyességére a szüléskor, ahogy a kiskutyákról gondoskodik, lenyalja a maszatot, tisztítja őket, szoptatja nagy türelemmel, s később ahogy nevel, tanít.

Később 3-4 évesen is el lehet végeztetni ezt a beavatkozást, ha úgy látjuk megterhelő kutyának és embernek a szaporulat. Betegség miatt is szükségessé válhat. Nem az ivartalanítás ellen vagyok, belátom időnként szükség lehet rá. Frida kutyámnál én is elvégeztettem, betegen, legyengülve, ellés után volt, mikor befogadtuk. De fiatal kutyánál azonnal ezzel kezdeni, esélyt se adva….. .

A másik véleménnyel, hogy "„ az ivartalanított állatok hosszabb életűek, és ritkábban betegszenek meg , személyiségében nem változnak meg” részben értek csak egyet. 100%-ban ez sem igaz! Igen is, van kockázata. Tudok olyan esetet, amikor ivartalanítás után nagyon megváltozott a kutya természete, agresszívebb lett. S egy kutyusnak a beavatkozás után gyakori epilepsziás rohamai lettek.

A másik gondolat, hogy az ” ivartalanítás humánusabb megoldás, mint amikor a gazdátlanul maradt kölykök utcára, vagy egyéb kegyetlen körülmények közé kerülnek. Sajnos tele vannak ilyenekkel a hírek.” Ez is így igaz, de, ha hírek arról is szólnának, milyen sok kutyának van rendes otthona és szerető gazdája és mennyi kutyát befogadnak. Akkor ezeknek a híreknek a száma többszörösen meghaladná a negatív hírekét.

Az én meglátásom az, hogy igen, lehet találni a kiskutyáknak gazdát. Egyszeri szaporulatnál biztosan! A családunkban, barátainknál, ismerősöknél, mert vannak állatokat szerető és gondozó emberek is.

Egy ismerősünk jó természetét ismerve, gondoltuk kis kutyával meglepjük. Megkérdeztük a feleségét, hogyan fogadná a családjuk? Az asszony elmondta, hogy ő és a gyerekek (már 10 év körüli fiúk) nem bánnák, évek óta szeretnének kutyát, csak hát az Apa!? Akkor megkérdeztük az ismerősünket-mit szólna egy kis kutyához. A válasz az volt-ő nincs nagyon oda érte, meg a felesége se akar.  Na nem volt ellenkezés, mondtuk a család már beleegyezett. Így lettek ők is kutyások. Azóta ha találkozunk velük, mindig nagy örömmel beszélnek a kutyáról, mutogatják a fotókat, minden hová viszik magukkal, mint családtagot. S mi is nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen jó helyre került a kis kutya. Három anya kutya tizenkét kis kutyájának sikerült jó gazdát találnunk.! Soha nem kértünk pénz értük!

Ha nem akarunk szaporulatot, beavatkozás, és szerek nélkül is megoldhatjuk. Kb. 10 napon kell vigyázni rájuk, egy évben 1-2 –szer. 

Ne legyünk önzők, ne csak a rossz dolgokat, gondokat és nehézségeket lássuk. Vegyük észre a jót és szépet. Örüljünk és Örömet adjunk. Nem csak fehér és fekete szín létezik.

Lásd és élvezd a pirosat a vér, a szív, az élet színét!!!