Maike kutya is nyaral.......

Ismerőseink nyaralni indultak Olaszországba és nem akarták a hosszú utazásnak kitenni kutyusukat.

Bíztak benne, hogy elvállaljuk és nálunk jó helyen lesz.  Maike kutya is nyaraljon, csak nem a gazdival.

A 4 éves tibeti spániel kan kutya Jázmin kutyánk alomjából származik. S most visszatért a szülőhelyére a mama kutya és a testvér Fruzsina mellé.

Letagadni se lehet a rokonságot, ugyanaz a szín, az alkat és ugyanaz a játékosság, mint Jázminnál.

Valamilyen játék mindig lóg Maike kutya szájában is, vagy ha elfekszik a feje közelében.

Akárcsak Jázmin ő is szereti becsomagolni a játékát a szőnyeg, vagy valamilyen rongy alá. Aztán jöhet a kaparás, a bukfencek, az ugatás az eldugott játéknak. 

Az első napok azért nem teltek el gond nélkül, bár Maike minket egyből elfogadott. De a másik kutyáktól egy kis távolságot tartott. 

Első nap még minden autó hangra futott a kapuhoz várta a gazdikat. Első éjszakáját a konyhaszekrényen töltötte, először az asztalon próbált aludni.

- Na , azt azért mégse- mondtam és a székeket elhúztam az asztaltól. 

  Így tudott felugrani a konyhaszekrényre.

Második éjszaka kaparászta a hálószobánk ajtaját állandóan be akart jönni velünk aludni.

- Na, azt azért mégse- mondtam. Nálunk ez nem szokás, van szép és kényelmes kosaruk, ott kell aludni.

És a harmadik nap (nem véletlen, hogy a mesében is a három a szerencse) Maike kutya ráérzett a szabadság és a társas élet örömeire, megállás nélkül rohangászik, ugatja a járókelőket és már a többi kutya között fekszik. 

Igazi falusias életet él, a lakóházi bezártság és pórázon sétálgatás után. Bizony Maike kutya is nyaral 10 napot.

És a végére, de a legfontosabbnak, egy jó hír. Három hónap betegség, infúziók, injekciók, véradás, gyógyszerezés, lábadozás után….

Jázmin kutya gyógyultnak lett nyilvánítva.

Kutya egy fürdés…..!!!

Ezt a meleget már a kutyák se szeretik. Egy kis mártózás a langyos vízzel teli kádban frissítő lehetne...

Ha szeretnének fürödni, de a mostani tibeti kutyáim, Jázmin és Fruzsi nem kedveli a fürdést. Már amint meglátják a kádat, menekülnek. Nagyon ritkán csak nyáron vannak megfürdetve, én nem vagyok híve az állandó (pláne nem a kutyasamponos) fürdetésnek. Amikor az első kiskutyám Lexi lett én is naivan azt gondoltam a lakásban tartott kutyákat gyakran kell füröszteni, hogy mindig tiszták legyenek. Lexi kutyát is beleraktuk egy kád vízbe és babaszappannal lecsutakoltuk. Ha kisgyereknek jó, akkor a kutyának is. Na, ez nagy tévedés volt, mert szegény Lexi bőrbetegséget kapott tőle, s megértük utána kikúrálni.  Ezután megfogadtam a kutyát csak tiszta vízzel és ritkán fürdetem. Nyáron úgy is gyakran fürdött velünk a tavakban. Télen meg elég volt csak a mancsait lemosni, ha sárosak lettek. Na és a kutyák úgy is letisztogatják magukat, kiszedik a bundájukból a beleragadt sarat vagy bogáncsot.

Ezt a gyakorlatot követem a mostani kutyáimnál is, csak őket már nem visszük a tavak mellé, mert se autózni nem szeretnek, se fürödni. Nekik itt a nagy udvar és az utca, ez nekik elég.

S marad a kádban fürdés, erőszakot alkalmazva és belenyomva a vízbe, mert az első perctől fogva menekülnek és azt a kapálózást………