Ha ismerősöknek beszélek a kutyáimról akkor mindig vagy kicsi kutyák, vagy a nagy termetű kutyáimként emlegetem őket.Azért van szép úrias nevük is a fekete keverék a Maxika, a rőt vörös kutya a Frida.S a két tibeti szuka Jázminka és Fruzsina.
Fotókat róluk a nyitókép alatti- Képgaléria a kutyáimról cím alatt, a kutya nevére kattintva lehet megnézni.
Jázminról a betegsége miatt több szó esett már.
Most a nagy kutyák jönnek.
A nyári rekkenő melegben bőven találnak árnyékos helyeket az udvarukban, mély gödröket ásnak a fák bokrok alá, persze mindig máshol.Én naponta betemetem, ők meg szorgalmasan kikaparják.van is morgolódás a gazdájuktól mikor fűnyírás következik.
Maxika kényelmesen bandukol a rózsalugas mellé, délutánonként ott talál árnyékot.Két gödör is várja szunyókálásra.
Mi van Maxi kutyám, hol a játékod? Nálam nincs, menj keresd meg.
Érkezik a vacsora.Ahogy illik szépen leül Maxi kutya és várja a gazdit.Na ez Fridáról nem mondható el, izgatott ugrabugrálásba kezd örömében.3 évvel ezelőtt fogadtuk be, de még mindig megbecsüli amit kap, nem válogat és bármennyi mennyiség jöhet.
Vacsora után lehet a gazdival játszani, be lehet vasalni a napi simogatásokat, fülvakarást és egyebeket.
Frida nagyon hálás a gondoskodásért, felakar mászni az ölembe. Mondom neki, hogy nem öleb és a méreteivel ez nem menne. De nem akar ebbe belenyugodni.
Közben Maxi kutya meg a játékát a műanyag vödör tetőt hozza, dobáljam el. Egy kis futtatás után már melege van.Inkább elmegyünk letelepedünk a mogyoróbokrok alá.
Egész kellemes ez a kis hűsölgetés, kutyázgatás és távolba nézés.
