Nemrég olvastam egy blogban , a kutya ivartalanítással kapcsolatos történetet és véleményt.
Több határozott kijelentés olvasásakor tiltakozás és késztetés támadt bennem, hogy cáfoljam, illetve más megvilágításba tegyem ezt a kérdést.
Érzékenyen érint ez a téma, hiszen nagyon kedvelem a kutyákat. Már 18 éve élek együtt velük. Eddig hét kutyával, jelenleg négy kutyával osztom meg az életem és lakóhelyem. Nem azért nagy az állatcsapatom, mert halmozom az élvezeteket. Inkább azért, mert felelősséget vállalok más embertársaim helyett, akik útszélén kocsiból kidobva szabadulnak meg a kutyáiktól.
Mint minden dolognál, eseménynél, gondolatainknál, döntéseink helyességét illetően, lehet érvelni mellette és ellene is. Akkor jó, ha a kettő egyensúlyba került. Én mindig az „Arany középút” híve voltam. A másik fontos hitvallásom (nem Isteni kinyilatkozásként) hiszek az életben. Minden élőlény számára, legyen az egyszerű élősejt, növény, ember, állat vagy csak egy zuzmó, ez a bolygó esélyt ad az életre. Akkor mi emberek miért nem tiszteljük az életet, miért nem adjuk meg a lehetőséget, az esélyt legalább egyszer. Bizony sok rossz és fájó tapasztalatot szerzünk életünkben. De történnek jó, szívet-lelket melengető események is. Legalább egy esély adjunk a cselekedeteinknek, hiszen jól is elsülhet, jól is kijöhetünk belőle. Én így érzek a kutyaivartalanítás kérdésével.
Adjunk egy esélyt az életre szavazva!!!
Újabban az a vélemény, hogy „ közhiedelemmel ellentétben nem szükséges egyszer sem megelletni a szukákat” valóban, nem szükséges de ! A fiatal állatnál elvégzett ivartalanítással megfosztjuk magunkat és az állatot is sok-sok szép élménytől, örömforrástól. Az élet létrejöttének pillanata, rácsodálkozás az Anyakutya ügyességére a szüléskor, ahogy a kiskutyákról gondoskodik, lenyalja a maszatot, tisztítja őket, szoptatja nagy türelemmel, s később ahogy nevel, tanít.
Később 3-4 évesen is el lehet végeztetni ezt a beavatkozást, ha úgy látjuk megterhelő kutyának és embernek a szaporulat. Betegség miatt is szükségessé válhat. Nem az ivartalanítás ellen vagyok, belátom időnként szükség lehet rá. Frida kutyámnál én is elvégeztettem, betegen, legyengülve, ellés után volt, mikor befogadtuk. De fiatal kutyánál azonnal ezzel kezdeni, esélyt se adva….. .
A másik véleménnyel, hogy "„ az ivartalanított állatok hosszabb életűek, és ritkábban betegszenek meg , személyiségében nem változnak meg” részben értek csak egyet. 100%-ban ez sem igaz! Igen is, van kockázata. Tudok olyan esetet, amikor ivartalanítás után nagyon megváltozott a kutya természete, agresszívebb lett. S egy kutyusnak a beavatkozás után gyakori epilepsziás rohamai lettek.
A másik gondolat, hogy az ” ivartalanítás humánusabb megoldás, mint amikor a gazdátlanul maradt kölykök utcára, vagy egyéb kegyetlen körülmények közé kerülnek. Sajnos tele vannak ilyenekkel a hírek.” Ez is így igaz, de, ha hírek arról is szólnának, milyen sok kutyának van rendes otthona és szerető gazdája és mennyi kutyát befogadnak. Akkor ezeknek a híreknek a száma többszörösen meghaladná a negatív hírekét.
Az én meglátásom az, hogy igen, lehet találni a kiskutyáknak gazdát. Egyszeri szaporulatnál biztosan! A családunkban, barátainknál, ismerősöknél, mert vannak állatokat szerető és gondozó emberek is.
Egy ismerősünk jó természetét ismerve, gondoltuk kis kutyával meglepjük. Megkérdeztük a feleségét, hogyan fogadná a családjuk? Az asszony elmondta, hogy ő és a gyerekek (már 10 év körüli fiúk) nem bánnák, évek óta szeretnének kutyát, csak hát az Apa!? Akkor megkérdeztük az ismerősünket-mit szólna egy kis kutyához. A válasz az volt-ő nincs nagyon oda érte, meg a felesége se akar. Na nem volt ellenkezés, mondtuk a család már beleegyezett. Így lettek ők is kutyások. Azóta ha találkozunk velük, mindig nagy örömmel beszélnek a kutyáról, mutogatják a fotókat, minden hová viszik magukkal, mint családtagot. S mi is nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen jó helyre került a kis kutya. Három anya kutya tizenkét kis kutyájának sikerült jó gazdát találnunk.! Soha nem kértünk pénz értük!
Ha nem akarunk szaporulatot, beavatkozás, és szerek nélkül is megoldhatjuk. Kb. 10 napon kell vigyázni rájuk, egy évben 1-2 –szer.
Ne legyünk önzők, ne csak a rossz dolgokat, gondokat és nehézségeket lássuk. Vegyük észre a jót és szépet. Örüljünk és Örömet adjunk. Nem csak fehér és fekete szín létezik.
Lásd és élvezd a pirosat a vér, a szív, az élet színét!!!
5 megjegyzés:
Meghatóan szép és meggyőző írás. És igazad is van, egyetértek veled. Csak vannak emberek akikkel úgy sem lehet, illetve nem érdemes vitába szállni. Nálunk Zsömi fiú kutya és egészségügyi okból kellett ivartalanítani. Visszatérő prosztata gyulladásai miatt orvosi javallatra megtörtént. Azóta egészségileg nincs probléma vele. Személyiségében valóban változás állt be, azóta sokkal jobban idegenkedik fajtájától. Kimondottan ellenséges a kanokkal és a szukákkal is csak tüzelési időszakban békés. Amúgy sem volt barátkozós kutya más ebekkel, de azóta sokszor kimondottan ellenséges.
MJ!Köszi!
Én úgy látom, hogy a kutyák (és az emberek is) más és más jellem vonásokkal rendelkeznek, amit elfogadunk , vagy nem.Érdekes, hogy Zsömi nem barátkozós más ebekkel, de akkor az emberekkel, vagy a gyerekekkel???
Én Maxi kutyám barátkozós volt addig, míg mellé nem kerül párnak a Frida kutya.Azóta veszettül ugat minden kutyára.A macskákat meg soha se állhatta! De az embereket játszótársként kezeli, addig böködi a kiválasztottat míg el nem éri, hogy játszanak vele.
Kedves baratella!
Ha nagyon szűken nézem, akkor teljesen egyet tudok veled érteni. Nagyon szépen leírtad a véleményedet, amivel hidd el, tudok azonosulni. Nem vagyok én sem érzéketlen, nagyon szeretem az állatokat. Ez gondolom már kiderült számodra.
Mégis továbbra is úgy gondolom, hogy bár nem minden fehér vagy fekete, egy ilyen döntés meghozatala már valahol az. Én is sokat töprengtem rajta, mielőtt ezt a döntést meghoztam, és tudom, hogy felelősségteljes, jó döntést szültem. Mert én nem tudtam volna sem anyagilag, sem időkeretileg bevállalni a kiskutyusokat. Pedig biztosan sok örömöm lett volna bennük, nem beszélve Bundásról!
Két szomszédunk is van, akik sokáig nem tették meg ezt a lépést. Fajtiszta Magyar Vizslákat nem tudtak ingyen elajándékozni! Maradt rajtuk kutya, sok stresszel és idegeskedéssel. Pedig nagyon sokat próbálkoztak, és ez azért egy keresett fajta. Akkor én a keverékeimmel?
Lehet, hogy sikerült volna. És ha nem? A macskáimmal már jártam így, túlszaporulatom van...
Állatorvosi javaslat, hogy a nem tenyésztésre kijelölt példányokat minél előbb ivartalanítsuk. Az első ellés előtti műtét kisebb, és nem jár olyan szövődményekkel mintha a méhét is kivennék, csökken a rák kockázata is.
Nem szimpatikus a dolog? Nekem sem. Tényleg, de a döntés meghozatalakor mindent mérlegeltünk, és nem bántuk meg. Remélem ettől nem lettem rosszabb ember...
Joe bácsi!
Vártam a véleményedet és köszönöm a hozzáfűzést.
Ez így jó, ha egy témáról többen mondunk véleményt, hiszen mindenki másképp látja és éli meg azt.
Itt a faluban is és velem is esnek meg rossz élmények a kutyatartással, ami fölött nehéz elmenni. Én úgy szoktam mondani, hogy vannak kutyaszerető és kutyát nem szerető emberek.Írásaidból világosan kitűnik te melyik csoportba tartozol, látva a jó pofa fotókat Bundásról.
Sok negatív élmény ellenére a blogban próbálok egy kis optimizmust sugallni,másoknak és magamnak is.
És itt a tavasz , ki a szabadba és legyen sok jó élményünk a kutyatársainkkal.
Akkor ezt meg is beszéltük... :) Jól teszed, hogy optimizmust sugallsz, arra mindig nagy szükség van! A kutyáidnak pedig nagy szerencséjük van veled, veletek!
Megjegyzés küldése